Előszó

Nem értettem az egészet.Az előbb még a szobámban ültem és játszottam a legújabb Barbie babámmal.
A haját fésülgettem,amikor Fred rohant be.Nem mondott semmit csak felkapott és elkezdett rohanni kifelé.
Megijesztett.
-Hová megyünk?-kérdeztem,de nem válaszolt.
Az utcán már ott állt Peter és Abram.Visszanéztem a házunkra.Narancssárga fények táncoltak körülötte,ahogy cikáztak egyre magasabbra nyúló csóvákkal gyönyörű fényt vetettek a sötétben álló emberekre.
"Tűz van!"-jutott ez a tudatomig-"A mi házunk ég!"
Szorosabban öleltem át bátyám nyakát,tudván,hogy nála biztonságban vagyok.
Felmértem a körülöttem lévők arcát,de valakik hiányoztak.
-Hol vannak a Mamiék?-kérdeztem,de még mindig nemfigyelt rám senki.
Hangos szirénázás szakította félbe kétségbeesett nézelődésemet.Három tűzoltóautó parkolt le az utca közepén.Egy öreg,köpcös alak felénk futott.
-Mindenki elhagyta a házat?-szólalt meg mély hangon.
-Nem,a szüleink még bent vannak!-mutatott Fred az egykori bejárati ajtó felé.Szeme csillogott és aggodalom ült ki az arcára.Fejvesztve keresgéltem Mami és Papi arcát is a tömegben,mert nem lehetett igaz,hogy abban a narancssárga fényekkel teli házban legyenek.Nekik rám,ránk kell vigyázniuk!Az én Papim mindig tudja mit kell tenni.Biztosan itt vannak valahol,Fred téved!
-Ne aggódjanak,kihozzuk őket!-szólt a férfi és visszafutott a kocsihoz.
A tűz már teljesen ellepte a házat.Egyre hangosabb és hangosabb morajlások törték meg a csendet.A cserepek pattogni kezdtek,féltem.Egyre jobban féltem!
Ahogy az égő máglyát szemléltem Mamit és Papit keresve egy halvány alakot világított meg a veszedelmes fény.
-Nézd!-mutattam oda,de mire visszanéztem az árnyék eltünt.
Abban a pillanatban felgyorsultak az események.
Hangos puffanás,sikolyok,sírás,oltalmazó és féltő szavak...............
Végül megértettem:a Mami és a Papi tényleg bent volt!