I.fejezet

Már tíz év múlt el a rettenetes tragédia óta.Akkor vesztettük el a vagyonunkat és a szüleinket is.
Mindenünk megvolt.Édesanyánk Anne Nova vállalkozó,édesapánk George Hatway pedig ügyvéd volt.
Gyönyörű házban éltünk,hatalmas kerttel.Akkoriban voltam hét éves.A rózsaszín "álom-szobámban"játszottam,amikor a legidősebb bátyám,Fred menekített ki.Utána már nem sokra emlékszem,csak arra,hogy mindenki sír és azt mondja:"Ők már a Menyországban vannak!"
A vagyonunkból mindössze pár dollár maradt,na és persze egy széfnyi pénz,amit rá két hónapra kiraboltak.Olyan jól dolgoztak,hogy senki sem jött rá,ki volt a tettes.
Egy kedves család nekünk ajándékozta a régi halász házat ,ami a tengerpartra épült.
Fred akkor töltötte be a tizennyolcat,azért a gyámsága alá vehetett minket:Abramot,Petert és engem Melory Anne-t.
Lány mivoltomat nézve otthon én vállaltam a házimunkát,mivel nem voltak barátaim így mindig maradt időm takarítani.
A suliban álltalában a hírtelen anyagi "másságom" miatt kiközösítettek.Felettéb örültem,hogy végre kezdetét vette a nyáriszünet!
-Pet!Nem,nem birom fizetni ezt az egészet egyedül!Még te is gyerek vagy,nekem kell rólatok gondoskodnom!-rontott be az ajtón Fred és Peter.
Fred nemrég töltötte a huszonnyolcat,ő volt a család fenttartója.
Peter a legfiatalabb a fiúk között.Jóképű és tapadnak rá a nők,na és persze hogy kihasználja!Álltalában amit megkeres,azt rögtön el is költi.Bár már húsz éves,nem tud éretten gondolkodni.
-Jajj,ne csináld ezt!Megint előadod itt a szenvedő szamarat.Pár dolgot én is megérdemlek!
-Mi a baj már megint?-vágtam közbe gyorsan,mielőtt Fred lereagálhatta volna,amit Pet mondott.
-Az,hogy a drága öcsi szorja a pénzt!Ab-et most rúgták ki a munkahelyéről.Gondolkozz már!-mutatott a fiúra,aki "nemtörődöm" arcot vett fel.Csúnyán néztem rá,csípőre tett kézzel.
-Jó-jó,bocs!Visszafogom magam.Tényleg....
Miután megebédeltünk egy újság társaságában kimentem a partra.
Kellemesen lengedezett a szél.A tenger friss illatát az orromba fújta.Szerettem a meztelen lábfejemmel a homoban taposni,így levettem a papucsomat és mentem tovább.
A víz tükörsima felszine rabul ejtett.Késztetést éreztem,hogy bebelógassam a lábam.
Odasétáltam a sziklákkal borított partszakaszhoz és leültem úgy,hogy a lábam a tengert érje.
A nap olyan melegen sütött,hogy még egy újjatlan topp-ban és egy combközépig érő nadrágba is melegem volt.
Az újságot az álláshírdetéseknél nyitottam ki,talán sikerül munkát szereznem.De nem.Sanki sem keres tizenhét éves,női munkaerőt.
-Héj,Hatway!Nem kéne inkább takarítgatnod?
Lejjebb húztam az újságot,hogy lássam ki szólt.
"Jajj,ne!"-gondoltam magamban.Három fiú közeledett felém.Mason Grandford és a csatlósai Tom és Paul.
Sohasem jöttünk ki egymással,taláz ez abból is adódik,hogy már a szüleink is utálták egymást.
Apám szerint-én csak a bátyáimtól tudom-Victor Grandford egy szélhámos,aki mindenre képes a cél érdekében.Mindenre!
Ebben a fia is hasonlított hozzá,borzasztóan bosszantott a modora.Bár külselye eléggé eltért apjától.
Victor alacsony,elhanyagolt külselyű ember.Mason pedig magas,izmos és emelett jóképű,ezt sajnos nekem is be kellett látnom.
-Szálj le rólam,Mason!Nekem legalább nincsenek csicskásaim!-mutattam Paulra és Tomra.
-Igaz...neked barátaid sincsenek!-természetesen betanított vihogásba törtek ki.
-Nehogy azt hidd,amiért meg van mindened,bármit megtehetsz!
-Jajj,hallotátok ezt?Tisztára megijedtem!-mondta túljátszott gesztikulációval.
Legszivesebben helyben bemostam volna neki egyett,de inkább szó nélkül feláltam és elindultam a ház felé.
Amióta leégett a házunk a Grandford familia hihetetlenül gazdag lett.Abram meggyőződése szerint Ők lopták el a pénzünket.
A távolból még hallottam a vihogó gorilláit,de nemérdekelt.Becsaptam magam mögött az ajtót és leültem egy székre.
-Melory?Te vagy az?-jött ki Peter a nappaliból.
-Igen.
-Mi a baj?
-Semmi.-mondtam,mintha mi sem történt volna.
-Megint az a Grandford gyerek,mi?Csak kerüljön a kezem közé,aztán...aztán...
-Hét,Pet!Nyugi.Édes vagy,de felesleges rá pazarolni az idődet!-mondtam és megöleltem.
A családban mi képviseltük a szőkésbarna,kék szemű árnyalatot anya részéről.
Fred és Abram pedig a barna haj,barna szem párosítást apától.
Nagyon szerettem őket.Fred a gondoskodó,tárgyilagos.Ab az,aki mindent megolt és sohasem téved.
Peter pedig a felelőtlen nőcsábász.Engem inkább a visszafogottság jellemez.
Sokan piszkálnak és kinevetnek minket a jelenlegi helyzetünk miatt.A legfőbb izzítóki más lehetne,mint Victor Grandford.... 

Előszó

Nem értettem az egészet.Az előbb még a szobámban ültem és játszottam a legújabb Barbie babámmal.
A haját fésülgettem,amikor Fred rohant be.Nem mondott semmit csak felkapott és elkezdett rohanni kifelé.
Megijesztett.
-Hová megyünk?-kérdeztem,de nem válaszolt.
Az utcán már ott állt Peter és Abram.Visszanéztem a házunkra.Narancssárga fények táncoltak körülötte,ahogy cikáztak egyre magasabbra nyúló csóvákkal gyönyörű fényt vetettek a sötétben álló emberekre.
"Tűz van!"-jutott ez a tudatomig-"A mi házunk ég!"
Szorosabban öleltem át bátyám nyakát,tudván,hogy nála biztonságban vagyok.
Felmértem a körülöttem lévők arcát,de valakik hiányoztak.
-Hol vannak a Mamiék?-kérdeztem,de még mindig nemfigyelt rám senki.
Hangos szirénázás szakította félbe kétségbeesett nézelődésemet.Három tűzoltóautó parkolt le az utca közepén.Egy öreg,köpcös alak felénk futott.
-Mindenki elhagyta a házat?-szólalt meg mély hangon.
-Nem,a szüleink még bent vannak!-mutatott Fred az egykori bejárati ajtó felé.Szeme csillogott és aggodalom ült ki az arcára.Fejvesztve keresgéltem Mami és Papi arcát is a tömegben,mert nem lehetett igaz,hogy abban a narancssárga fényekkel teli házban legyenek.Nekik rám,ránk kell vigyázniuk!Az én Papim mindig tudja mit kell tenni.Biztosan itt vannak valahol,Fred téved!
-Ne aggódjanak,kihozzuk őket!-szólt a férfi és visszafutott a kocsihoz.
A tűz már teljesen ellepte a házat.Egyre hangosabb és hangosabb morajlások törték meg a csendet.A cserepek pattogni kezdtek,féltem.Egyre jobban féltem!
Ahogy az égő máglyát szemléltem Mamit és Papit keresve egy halvány alakot világított meg a veszedelmes fény.
-Nézd!-mutattam oda,de mire visszanéztem az árnyék eltünt.
Abban a pillanatban felgyorsultak az események.
Hangos puffanás,sikolyok,sírás,oltalmazó és féltő szavak...............
Végül megértettem:a Mami és a Papi tényleg bent volt!